Olvasóink levelei a Vasárnapi Hírek február 3-i számában. Krenner István karikatúrájával.
Senki nem vette észre
Popovics Lászlóné, Beregszász, Ukrajna
Hetek óta járja a hír itt Kárpátalján, hogy egy ukrán lajstromjelű repülőgép 11 migránst szállított Magyarországra. Mindennap azt halljuk, mennyire fontos az anyaországnak, hogy a migránsok ne lépjenek be Magyarországra.
Most meg jöttek a találgatások, hogy milyen gép volt, és ki mert átrepülni a határon.
Kérdeztek is erről mindenféle szakértőket az anyaországban Mindenki okoskodott, de semmi konkrétumot nem mondott. Az itteni internetportálok megírták, hogy az AN–2 repülőgép, amely átrepült a határon, Donyec megyéből való. A mukachevo. net azt is írta, hogy valaki ismeri a pilóta nevét. Mindegy, hogy ki az, remélem, a hatóságok majd elkapják.
Más kérdés merül fel bennem. Hogy létezik az, hogy egy repülőgép így, szabadon viszi a migránsokat Magyarországra. Az AN–2 kis gép, 190 kilométeres sebességgel repül, és minden korlát nélkül megsértette az ukrán–magyar határt. Senki sem vette ezt észre sem az ukrán, sem a magyar oldalon.
Magyarország milliárdokat fektetett be a déli részen határkerítés építésére, de itt keleten erről nem esett szó. Pedig állandóan azt mondják, hogy a migránsok jól érzik magukat a keleti részen. Nem kellene ezzel foglalkozniuk a kompetens szerveknek? Ha már repülőgépekkel szállítják a „vendégeket”, mi lesz a jövőben?
Mi lesz holnap?
Jávori Jenőné, Csanádpalota
Amikor látom a tévében Novák Katalin vagy Rétvári Bence államtitkárt, mindig az jut eszembe, hogy meg kellene tapsolni a szép szavakat, amiket ezek a vezetők mondanak. Arról, hogy milyen csodálatosan élünk, meg arról, hogy sehol a világon nem annyira boldogok a gyerekek és az idősek, mint nálunk.
De elérkezik a csalódás ideje, amikor is egy vidéki ember felébred álmából, és arra gondol, hogy mi lesz holnap, hogy olcsó ígéretekkel a gyerekek nem laknak jól, nem lesznek egészségesek.
Amikor azt olvasom, hogy egy gázszerelő-polgármester nem tudja, hová tegye a rengeteg milliárdját, magánrepülőgéppel indul külföldre, a bicska nyílik ki a zsebemben.
Ennek mindene megvan, luxuséletet élhet, már csak a magángépek hiányoztak. Nálunk, Csanádpalotán akkora az adósság, hogy már a gyerekek étkezését sem tudják fizetni. A polgármester asszony az év első napján azt javasolta, hogy indítsák meg az adósságrendezési eljárást, mert egyedül nem tudják megoldani a súlyos helyzetet. A pénzhiány miatt most már 250 gyerek és 16 idős ember közétkeztetése is veszélybe került. Annyira nincs pénz, hogy az önkormányzat nem tud bért fizetni a 20 alkalmazottnak. Hát nem csodálatos időket élünk? Hát nem meseországban létezünk? Amikor a határ menti községben az emberek koldusok. A 21. században.
A nagy fideszes álomországban.
Az ellenzéknek is ez a hazája
Bojtor József, Dunakeszi
A magyarországi közhangulat ismeretében a felmerülő kérdésre, hogy ti. mi magyarázza a Fidesz kiemelkedő támogatottságát, sokféle magyarázattal találkozunk. Kevés szó esik arról, hogy a választók egy részével el tudta fogadtatni: az idegenszívű, kormánykritikus ellenzékkel szemben csak a Fidesz jelenti Magyarországot. Erre utaló kezdeményezései: a haza nem lehet ellenzékben (2005. május 7.); képviselőik és követőik március 15-e után is hordták a nemzeti kokárdát; 1-2 millió visszaküldött „nemzeti” konzultációs kérdőív Magyarország állampolgárainak a véleménye; rendszerszintű korrupciós ügyeit „nemzeti” jelszóval reklámozza; rendezvényein nemzetizászló-erdő lengedez; szórólapjain, plakátjain nemzetiszínű dekoráció díszlik. Ezek közül a nemzeti zászló lobogtatását, a nemzeti színegyüttesnek dekorációként való használatát tartom leginkább a választókra hatónak.
A választás közeledtével ideje, hogy az ellenzék nyilvánvalóvá tegye: a kormány ellenzékének is ez a hazája. Nemcsak azt jelenti, hogy Magyarországot célkitűzéseivel, programjával, a sikeresek támogatásával, a rászorulók, elesettek felkarolásával kívánja szolgálni, szükséges az is, hogy külsőségekkel, a nemzeti jelképek használatával is közölje nemzetalkotó voltát a választókkal.
Szerintem a választási kampány során a választóknak küldött szórólapon, a rendezvényeken, a lakossági fórumokon is kívánatos jelezni a nemzeti hovatartozást a nemzeti színekkel, mint ahogy a Fidesz is teszi. Ez alkotmányos jog [2011. évi CCII. tv. 4. 11. § (4)], akár kötelességnek is tekinthető.
Kitört a pártalapítási láz
Mikulás Ferenc, Balatonfenyves
Egymillió forint állami kampánytámogatást kaphattak a kamupártok egyéni képviselőjelöltjei 2014-ben. A jelölteknek fejenként 500 választópolgár aláírását kellett megszerezniük ahhoz, hogy megkaphassák az egymilliót. Ha egy párt legalább 27 jelöltet tudott állítani, további 149 milliót kaphatott, amit eredménytől függetlenül nem kellett visszaadni.
2014-ben, mivel egy választópolgár több jelöltet is ajánlhatott, az ajánló ívek cseréjével, lemásolásával könnyen el lehetett érni a minimális ajánlást. Legtöbben csak felvették a milliókat és leléptek vele – tehették mindezt úgy, hogy senki nem vonta őket felelősségre.
A 2014-ben elszaporodott, valódi politikai tevékenységet nem folytató, több esetben nem sokkal a választások előtt alakult pártok összesen több milliárd forintot vettek fel a költségvetésből, ráadásul sokszor nem is szabályosan költötték el.
A választások közeledtével ismét gomba módra szaporodnak a pártok. A kormánypártok most sem szabnak gátat a kamupártok megjelenésének. Úgy tűnik, hogy a Fidesznek semmi nem drága, ha az adófizetők milliárdjait pazarolhatja néhány szétterített szavazatért. Hogy, hogy nem, a nyolc év fideszes kormányzás életre hívott olyan szerveződéseket is, melyek a kormánypárt szavazótáborát is apríthatják. Pedig erre aligha adnának támogatóik felhatalmazást.
Városliget
Fried Ferenc, Budapest
A Városliget kemény csaták helyszíne volt az elmúlt években. Orbánék telerakták volna múzeumokkal, ám e tervek komoly társadalmi ellenállást provokáltak. Szokásuk szerint egyeztetés nélkül, kész tények elé állították a budapestieket, akik igen aktívan, állandó helyszíni őrködéssel próbálták akadályozni a bontásokat. Az összecsapások dacára a Petőfi Csarnok és a Közlekedési Múzeum épülete is eltűnt – az utóbbi fölöslegesen, mivel menet közben jöttek rá: a telek kicsi, és mozdonyokat nem lehet 15 méter mélyen elhelyezni. Fideszék mindig előbb vágnak, azután mérnek.
A harc mégsem volt eredménytelen.
A tervek folyamatosan változtak, a kormány rugalmasan hátrált, s mára egész jó koncepció alakult ki a Néprajzi Múzeumról. Ez mutatja, hogy fokozatos közelítéssel jó tervek is készülhetnek. Ha a NER erre magától nem hajlandó, rá lehet szorítani.
A pályázatot a Napur Architect Kft. nyerte, igen kiérlelt tervvel. Fő érdeme, hogy az épületet a Liget szélére helyezték, jórészt a mai parkolóba, mindössze négy fát kell áttelepíteni.
A múzeum egy 300 méteres ívet képez, középső része a térszín alá kerül, két vége kb. 10 méterre emelkedik. A tengely a Városligeti fasor vonala, kezdetben is ez volt a Liget feltáró útja. Az enyhén íves tetőn park létesül, amely a zöldterületet növeli.
Középen áll az 1956-os emlékmű, ezt az építés idejére el kell bontani – félő, hogy a korábbi gyakorlat nyomán nem kerül majd vissza a helyére. Tudjuk: a Gyurcsány-kormány idején felállított plasztikát Fideszék nem szívelik – túl elvont számukra.
Az új múzeum kitárt, hívogató karként jelenik majd meg a fasor felől, így igazi értéke lehet a jövő Budapestjének. Bízzunk abban, hogy Orbánék meg tudnak állni itt, és a többi múzeumot másutt építik fel – már ha hatalomban maradnak.
A felzárkózás elmaradt
Horváth Csaba, Balatonalmádi
Az 1945 utáni Marshall-terv a súlyos háborús károkat szenvedett országokat jelentős tőkével támogatta, gazdaságilag stabilizálta, majd Európa nyugati felét soha nem látottan felvirágoztatta.
Mi, magyarok csak irigykedve csodáltuk a Nyugaton végbement, gyors gyógyulást.
Akkor a szovjet uralmi törekvések nem engedték, hogy Európa keleti fele ebben az „áldásban” részesüljön. Az Európai Unióba való belépéssel mintegy 50 éves késéssel megérkezett a nyugati segítség felzárkózási alapok képében, a fejlett országok pénzjuttatásaiból most már fejlődhetnénk mi is.
Évtizedek óta rossz döntésekből rossz döntésekbe léptünk, miközben a rosszabb helyzetből induló régiós versenytársaink is alaposan megelőztek minket. Unos-untalan halljuk, hogy a magyar gazdaság szerkezete elavult, a multik aránya nagy, a hazai tulajdonú közép- és kisvállalkozások aránya kicsi, az „összeszerelés” modernizálódásunkat akadályozza. Mégsem tudunk kitörni ebből az áldatlan állapotból, pedig lehetett volna. Ha uniós pénzeinket számottevő béremelések mellett a hazai tulajdonú cégek megerősítésére fordítjuk, érezhető volna már a kedvező szerkezetváltás, kevesebben vándoroltak volna ki.
Az Orbán-kormány ilyen nagy felhatalmazás mellett, kedvező nemzetközi gazdasági környezetben a hatalmas EU-s támogatásokkal felvértezve elmulasztotta a modernizációt, sőt egyre távolabb vitte az országot attól, hogy felzárkózzon. Nem gondolnak hazánk jövőjére, a jövő nemzedékek eddigieknél jobb boldogulására. Ez a lehetőség kicsúszott a kezünkből.
Annak a kormánynak pedig, amelynek nincs modernizációs stratégiája, kapott EU-s pénzeit elherdálja, és adóforintjainkat elszórja, mennie kell. Csak remélhető, hogy az elégtelen jövedelmekkel sújtott tömegek ezt felismerik, és az urnáknál ennek megfelelően döntenek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!