Megirigyeltem a kormányt. Úgy döntöttem, most, hogy végre a parlament elé került a 2018. évi – Isten tudja, hányas – számú törvényjavaslat a közigazgatási bíróságokról, itt az alkalom, hogy én is éljek a demokrácia eme eddigi legsikeresebb eszközével.

 

Kérem, ne aggódjanak, ez a konzultáció épp oly korrekt lesz, mint a kormányé: sohasem fogják megtudni, hányan és mit válaszoltak, de az biztos, hogy eredményes és sikeres lesz. Ígérem, kis magyarázó szövegeimmel abban is segítek, hogy helyesen tudjanak dönteni. Íme:

Az alaptörvény hetedik módosítása szerint „bíróság a rendes és a közigazgatási bíróság”. Ezt az utóbbit azért kellett belevésnünk a mi kis kőtáblánkba, mert annak ellenére, hogy már kicseréltük csaknem az összes alkotmánybírót és kemény, elszánt köztársasági elnököt választottunk, ezek mégis belénk kötöttek pusztán azért, mert kétharmad helyett feles törvénnyel akartuk szétbombázni a bírósági rendszert.

Egyetért-e Ön azzal, hogy ilyen apróság miatt megakadályozták, hogy legyen egy saját, külön bejáratú bíróságunk? (igen – nem)

Patyi Andrásból, a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) volt elnökéből hirtelen kúriai tanácsvezető bíró lett. Emiatt lemondott minden korábbi tisztségéről, így a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorságáról is. „A hazai közigazgatási bíráskodás egyik kutatója vagyok Trócsányi László igazságügy-miniszter úr mellett” – nyilatkozta. Trócsányi fogja igazgatni az új közigazgatási bíróságot, ő lesz a törvényszéki elnökök munkáltatója és a bíróság költségvetésének előterjesztője. Patyi András pedig – jó eséllyel – a Közigazgatási Felsőbíróság parlament által 9 évre megválasztott elnöke.

Egyetért-e Ön azzal, hogy a közigazgatási bíróság függetlenségét leginkább az említett személyek garantálják? Egyúttal az ő személyük a garancia arra is, hogy a kormány még közvetve se befolyásolhassa az új bíróság döntéseit? (igen – nem)

„A közigazgatási bíróságok járnak el és döntenek közigazgatási jogvitákban, valamint törvénnyel a közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalt egyéb ügyekben” – írja a törvényjavaslat. Itt döntenek az állami szervek, például a Magyar Nemzeti Bank és az állampolgár közötti vitában, itt lehet megtámadni a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy a Médiatanács határozatait (például a frekvenciák elosztását vagy egyesek pályázatának törvénysértő elutasítását), itt perelhetők az eltitkolt közérdekű adatok (pl. a tao-pénzek), a választási bizottságok döntései (választási vagy népszavazási kérdésekben, például, hogy milyen borítékot lehet használni a határon túl), no meg az adóügyek (a NAV határozatai). Ráadásul, ahogy a javaslat fogalmaz, elvileg egy törvény akár bármilyen más ügyet is a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalhat.

Egyetért-e Ön azzal, hogy az állam (a Fidesz) számára legfontosabb ügyekben a minisztériumtól függő bíróságok bírái kizárólag objektív és igazságos ítéleteket hoznak? Egyetlen bíróban sem merül fel az a gondolat, hogy az állam javára döntsön az egyszerű, ám kiszolgáltatott állampolgárral szemben? (igen – nem)

A közigazgatási bíróság bírái részben a mostani közigazgatási bírákból állnak majd – de csak, ha kérik az oda történő áthelyezésüket –, másrészt viszont olyan szakemberekből, akik eddig a közigazgatásban (állami hivatalokban, minisztériumokban, önkormányzatoknál) dolgoztak. A pályázatok elbírálásánál „az elérhető pontszám nyolcvan százalékában kizárólag a pályázó képzettségét, szakmai tudását és megszerzett tapasztalatát kell tárgyilagosan értékelni (objektív pontszám), húsz százalékában pedig a pályázónak a bírói hivatás gyakorlásához szükséges tárgyilagosan nem mérhető felkészültsége, elhivatottsága értékelhető (meghallgatás pontszáma)”. Magyarán egy lojális, utasításra dolgozó NAV-alkalmazottból nagyobb eséllyel lesz közigazgatási bíró, mint egy, hosszú éveken át a bíróságon szocializálódott bírósági titkárból.

Egyetért-e Ön azzal, hogy például az Ön adóperében inkább egy volt NAV-hivatalnok, mintsem egy függetlenségre, önállóságra nevelt bíró hozzon ítéletet? (igen – nem)

Itt most helyszűke miatt abbahagyom a saját „nemzeti konzultációmat”. Trócsányi szerint „egyes ellenzéki pártok felelőtlenül már most támadják a tervezetet, anélkül, hogy annak tartalmát ismernék”. Biztosíthatom a miniszter urat, én alaposan végigolvastam a javaslatot. És még vagy egy tucat hasonló kérdést tudnék feltenni. Hiszen még szót sem ejtettem a bírói tanácsokról, amelyeknek még annyi jogkörük sincs, mint a mostani Országos Bírói Tanácsnak. Igaz, az ő jogaiktól Handó Tünde már így is kiütést kapott. Nehogy már majdani Patyi elnök úrnak is gondjai támadjanak a bírói demokráciával!

Azt azért halkan megjegyezném, hogy a bíróságok igazgatása utoljára a szocializmusban tartozott az Igazságügyi Minisztériumhoz. „Addig jó, míg Kádár él?”

 

Címkék: Jogászszemmel

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!