A szavazók kinyilvánított véleményei alapján nehéz következtetni várható viselkedésükre, írta több mint tíz éve a Karácsony Gergely–Lakatos Zsuzsa szerzőpáros a Választási előrejelzések Magyarországon 1990–2006 című tanulmányában.
Ezek a szavazók most az egyik szerzőt, Karácsony Gergelyt tartják a legkedvelhetőbb politikusnak, rajta kívül – a Publicus legutóbbi lapszámunkban közölt mérése szerint – Szél Bernadettet, Orbán Viktort, Kunhalmi Ágnest és Balázs Pétert. Pártjaik viszont – Orbánétól eltekintve – valahol a kanyarban. Az ötből négy kedvelt ember esélye a hatalomra szerény. Ugyanazoknak a válaszadóknak a jóvoltából, akik pedig, lám, kedvelik őket.
A jelenség nem új. Bárkinek merem ajánlani, hogy fogadjon tájékozott ismerősével arra, ki vezette a politikusok népszerűségi listáját ’89 márciusában és a nagy év végén is! Csak akkor veszít, ha a partnere azt mondja, Király Zoltán. Ebben a fél évben rajta kívül szinte mindenki más hatalmasat zuhan. Grósz Károly: 64/25, Berecz János: 67/33, Kádár János 61 pontos márciusban és 48 a halálakor, a nyár közepén. Igaz, Németh Miklós 76/78, de Nyers Rezső már 71/56, Pozsgay Imre 76/64, míg az újak közül Orbán Viktor 50-nel, Pető Iván 64-gyel, TGM 61-gyel lép be. Király Zoltán ezalatt stabilan 79. Ki tudná ma megmondani, kicsoda Király Zoltán? (Tévés újságíró volt, országgyűlési képviselőként zárták ki az MSZMP-ből 1988-ban, majd az MDF-fel lett képviselő, de négy hét után kilépett, maradt független, ’94-től fokozatosan szorul ki a politikából. Még mindig nincs hetvenéves… bőven politizálhatna, de feledték.)
Az első szabad ciklusból emlékképként talán még megvan Palotás János, a csokornyakkendős, jól ápolt vállalkozó, aki MDFtámogatással lett független képviselő, majd kiemelkedő népszerűségére alapozva létrehozta a Köztársaság Pártot, hogy aztán ne jusson be a parlamentbe és eltűnjön a választók horizontjáról.
Sok az ilyen példa.
Négy éllovasa volt a politikusi népszerűséglistának tíz éve: Sólyom László, Szili Katalin, Dávid Ibolya (később élen is volt, mígnem egy csinált büntetőeljárás véget nem vetett politikai pályafutásának), és épp felzárkózott Göncz Kinga is.
Hol vannak?
Megváltoztak a viszonyok?
Már a Nemzeti Együttműködés Rendszerében éltünk, amikor az első év végén Orbán Viktor volt az élen, őt Schmitt Pál, Kósa Lajos és Rogán Antal követte. A korábbi élmezőnyből 6 pontot veszített Martonyi János. Orbán Viktortól eltekintve érvényes ebből ma bármi is?
Azonnal aggódni kezdhet, aki a népszerűségi lista menői között látja magát? Kevés kivétellel valóban nincs annak jó vége. Lehet, hogy azért, mert esztétikai szempontok egy szervezet megítélésénél nem játszanak szerepet. Vonzóak, lenyűgözőek a robusztusan romboló struktúrák, míg ugyanez a karakter emberekben taszít?
Tőlük elvárják a kellemes aurát, a rendezett arcvonásokat. A fiatalítás különösen a baloldalnak lehet fontos, vélte Karácsony Gergely, még az előbbi idézetnél is korábban, a Medián pályakezdő kutatójaként – 2002-ben. A felmérések szerint, tette hozzá, az országos átlaghoz képest a fiatalok többsége értékválasztásában balliberális, ám pártválasztásában nem. Körükben ugyanis a személyes kötődés egy-egy politikushoz meghatározó, s a Fidesz lényegesen fiatalabb vezetőket tud felmutatni. Ennyi lenne?
A Republicon már idézett friss elemzésében van egy a választói kettős személyiséget leíró adat. Három politikust találtak, akiket többen látnának szívesen döntéshozói pozícióban, mint ahányan kedvelik őket: sorrendben Orbán Viktort, Molnár Gyulát és Lázár Jánost. Mert ezek szerint más az, hogy kedvelek valakit, s megint más, hogy rábízom-e az ügyeimet.
A politikus-népszerűségi listák szerint mintha a nép szeretne valamit, de nem meri.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!