Lehet, hogy okos politológusok és hangos populisták elavultnak minősítik a közélet bal- és jobboldalra osztását, de a hőség például ennek ellenkezőjét mutatja.
A védekezésre kevésbé tehetőseket támadja erőszakosan. A masszív középosztálytól felfelé tudnak ugyan a nagy melegről, de – légkondiból ki, légkondiba be, este locsolás a kertben, a hétvégén grill és tópart – nem biztos, hogy érzékelik a bajt.
(Vajda Mihály filozófus 2012-ben írta: Lassan fél évszázada mondogatom, hogy a politikai paletta jobb- és baloldalra való felosztása értelmetlen. Be kellett látnom azonban, hogy én vagyok értelmetlen.)
Rengeteg munka nem enged menekvést a meleg elől: postások, tetőfedők, konyhai dolgozók, cukrászok, pizza- és gyrossütők, kamion- és teherautó-sofőrök, mezőgazdasági munkások – a kombájnok jó része légkondicionált, de a gyümölcsszedés! –, kertészek, útépítők, sínreparálók, pékek, mentősök, szociális munkások, rendőrök, háziorvosok (ha ki kell menni a pácienshez, nem mondhatják, hogy csak, ha van légkondi, akkor), a tömegközlekedés működtetői kemény körülmények között dolgoznak ilyenkor. Sokan vannak, akiknek ilyenkor elviselhetetlenné válik a szűk lakása, inkább kiülnek a Blahára, más térre vagy a közért elé a járdára, a gangra.
A kormányzat a hőségben rájuk, a privát emberekre és kutyáikra még csak-csak figyel. A Nébih például augusztus 8-i közleményében figyelmeztetett, hogy a kánikulában fokozottan vigyázzunk állatainkra! Előző nap felhívta a lakosság figyelmét, hogy ügyeljen a folyadékpótlásra, kerülje a tűző napot, bőrét védje a leégéstől. Bejelentették, hogy a hajléktalanokat bármely szociális intézménynek be kell fogadnia. Ez jó! Felhívják a figyelmet a klimatizált kulturális intézményekre, bár fel sem merül, hogy ezeket ilyenkor ingyenessé lehetne tenni.
Arról semmi, hogy ilyenkor százezrek dolgoznak a hőségnek közvetlenül kitéve. Arról sem, hogy velük kapcsolatban a munkáltatóknak rengeteg kötelessége van. (Illetve az Emmi kérte a kórházak vezetőit, óvják dolgozóik egészségét.)
Az eddigiek miatt szemrehányásra is számíthatunk, mondván, a sajtó egy része már a hőség miatt is a kormányt teszi felelőssé. A következmények tekintetében ez részben igaz. A kevéssé szegénybarát hatalom teremtette aura is kell ahhoz, hogy huszonegy családnál Nyíradonyban éppen akkor zárják el a vizet, amikor bejelentették a hőségriadót. Mert elmaradtak a vízdíjjal. Az alpolgármester szerint nincs nagy probléma, mert a környéken három utcai csap is van, az önkormányzat pedig ásványvizet ad az embereknek. Utcai csapnál mossák le esténként az öregeket, gyerekeket vagy ásványvízben?
A szocialisták vezetői szinten álltak ki a nyíradonyi szegények mellett, amiben volt szerepe a véletlennek is – romaholokauszt-évfordulós megemlékezésen voltak a településen –, de azt is jelzi, hogy a hőség támadásai elleni védekezés baloldali reflexeket kíván. Ez a vész nem olyan, mint az árvíz vagy a tűz, amelyek azonnal beindítják a közösségek egészének önvédelmi reakcióit. Meg kell látni olyasmit is, ami nem nyilvánvaló. Ehhez vagy van érzék, vagy nincs. Elvileg balról inkább van, mint jobbról.
A jogszabályaink jók. Bizonyos hőmérsékleti értékek fölött elrendelik, hogy óránként öt perc, még feljebb negyedóra pihenőt kell tartani, méghozzá hűvösben. Óránként hideg víz is jár a dolgozóknak. Gyakran kellene ezt mondani!
Az Egyesült Államokban a vonatkozó állami intézmény, az OSHA (Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség) az ilyen időszakokban rámenősen sulykolja, hogy minden melegben dolgozónak negyedóránként egy pohár hideg vizet kell adni. És ösztökélni is kell őket arra, hogy igyanak. Ellenkező esetben az életük kerül veszélybe. Márpedig jelmondatuk, hogy aki egészségesen ment dolgozni, annak úgy is kell hazatérnie.
A tét nagy. Ausztrál felmérés szerint a kilencvenes évtized elején évente egy-két olyan nap volt, amikor ezeket a különleges rendelkezéseket kellett alkalmazni, most már több mint húsz.
Nagy-Britanniában a kormányzat környezeti ügynöksége hívta fel arra a figyelmet, hogy a hőség kockázatának a hatvan éven felüliek és a betegek mellett leginkább a nehéz fizikai munkát végzők, illetve a belső, sűrűn lakott városrészekben élő, valamint általában az alacsony társadalmi státusú emberek vannak kitéve. Ennek figyelembevételével kell megszervezni a védekezést.
Figyelni kell ilyenkor ezekre az emberekre. Ők balról jó esetben könnyebben láthatók, de jobbról sincsenek feltétlenül takarásban. Jó politikai rendszerben a (minimum) két oldal ilyen ügyekben is kölcsönösen számít egymás sajátos készségeire.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
