Jó hír érkezett a rokkantaknak nemrég az Alkotmánybíróságtól. Olyasmi, amilyet Vencel, a Csoda hőse kapott Schwajda György hetvenes évekbeli abszurdjában.

Az illetékesek nem akarták hagyni, hogy a megvakult fiatal betűszedő nyugdíjjogosultság híján pénz nélkül maradjon, ezért látóvá minősítették. Nyilván érti majd a trükköt, gondolták. De Vencel azt hitte, csoda történt. Hogy ezek szerint lát. A környezete segítette. A brigád elvégezte a munkát helyette, a felesége úgy csinált, mintha… Vencelt még volánhoz is engedték.

Ilyen csudákat a rokkantsági ellátások tömeges, 2011-től 370 ezer embert érintő felülvizsgálata is produkált. A kormánygondolat az volt, hogy menjen dolgozni, aki tud, mert neki is úgy a jobb. Az államnak pedig olcsóbb. Berendelték felülvizsgálatra a láb nélküli embereket is, hátha…

A kormány végighajtotta a rokkantakat a saját rendszerén. Az eredmény fejenként átlag húszezer forintos veszteség lett, a költségvetésben némi nyereség. (A jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, pazarló és folyamatosan államadósságot generál, mondta akkor Giró-Szász András kormányszóvivő. Szép is lenne, ha nyereséget hozna, teszem hozzá.) Azóta a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság két rokkantügyben is elmarasztalta a magyar államot, az AB – a Kúria kérdésére válaszolva – pedig most rögzítette, hogy modortalan volt az eljárás. Más szavakkal, de körülbelül ennyit mondtak.

Az állam pedig a szociális védőhálót váltig arra használhatja, hogy összefogdossa vele és kézben tartsa az embereket.

Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel ellentétes, ha az ellátás csökkentésére kizárólag az egészségi állapot meghatározására használt százalékos értékek változása miatt kerül sor – mondja az Alkotmánybíróság. Vagyis, ha semmi nem változott, csak ugyanazt a betegséget másként minősítik.

Hozzátették azonban, hogy Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettségekből nem vezethető le egy meghatározott összegű ellátásra való jogosultság. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A Kúria ugyanis azt kérte, hogy az AB a törvény nemzetközi szerződésbe ütközését megállapítva semmisítse azt meg. Ez nem történt meg, még ha a nyilvánosságban jellemzően az a változat fut is, hogy az AB a jogszabályt megsemmisítette.

Az új és kifogásolt törvény sok esetben éppen azt eredményezte, amit az AB kifogásolt: sok rokkant ember alacsonyabb ellátást adó kategóriába került, pedig az egészségi állapota nem változott. Csak a rá alkalmazott besorolás.

Az AB új törvényt kért – a jövőre. A jelennek, kivált a múltnak nem ígért semmit. Azokon, akik a felülvizsgálat alapján kaptak (és kapnak majd) új összeget, nem segítenek. Egyrészt a régi ügyeknél már minden határidő lejárt, újakat meg nem nyitnak.

A mozgáskorlátozottak érdekeit képviselő szervezet (MEOSZ) ragaszkodna hozzá, hogy az új szabályozás rendelje el az érintettek ügyének hivatalból történő felülvizsgálatát, melynek keretében orvosolják az Alkotmánybíróság határozatában kifogásoltakat.

És valóban, az AB olyasmit állít, ami tűrhetetlennek mutatja a rokkantsági ellátások felülvizsgálatának helyzetét. Azt állítják, nemzetközi kötelezettségeinkből következik, hogy a megváltozott munkaképességű emberek ellátórendszerének átalakítása során az ellátottak nem viselhetnek túlzott terhet. A teher pedig akkor túlzott, ha az érintettek fizikai állapotának kismértékű javulása az egyéb körülmények szignifikáns változása nélkül az ellátásuk összegének aránytalanul jelentős csökkentésével jár.

Ez történt. 

Ennyiben is maradnak. Minden más tekintetben csak a jövőről, egy leendő jogszabályról rendelkeznek, amely majd reményeik szerint megakadályozza az ilyen méltánytalan helyzetek létrejöttét.

Tehát annál az államnál a következő lépés, amely úgy látta, hogy az emberek igen jelentős része a munka (vagy annak hiánya) elől menekült a „rokkantosításba”.

Ebből az jöhet ki majd, ami Schwajda másik remekében, a Himnuszban történt.

Józsinak a darabban egyetlen markáns tulajdonsága volt, hogy amikor ivott – tehát gyakran –, késő este hazaérkezve sorba állította feleségét és gyerekeit, kivezényelte őket a bérház udvarára, hogy elénekeljék a Himnuszt. A család megadóan tűrt, de a ház közbelépett. Maguk próbálkoztak, majd feljebb és feljebb vitték az ügyet – tévéműsor, gyámhatóság, minden jött. És akkor az addig ártalmatlan Józsi beindult, és lerendezte a házat. Abból már börtön lett.

Idáig aligha jut akár egyetlen rokkantügy is, de tény, hogy az AB rendelkezésére újra beindulhat az állam. Megint segíthet, ha belegebed is mindenki.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!