A belleville-i zsaru

 

Omar Sy jelenleg a franciák filmes csodacsatára, a drámaibb szerepektől (Életrevalók, Samba) a vígjátékokon (Micmacs) át a hollywoodi szuperprodukciókig (Inferno, Jurassic World) karizmája bármiben képes csillogni. Legújabb filmje egy kellemesen szórakoztató crossover műfajok és stílusok közt: egyszerre franciásan túlgesztikulált és helyzetkomikumokban gazdag, másrészt a klasszikus amerikai krimi- és akciófilmes hagyományokat követi, számos popkulturális toposzt megidézve.

Legtöbbször a Miami Vice-ra, időnként Kojakre és Clint Eastwoodra is visszautalnak a szereplők, akikből talán a szükségesnél több is bekavar, miközben a francia rendőrt játszó Sy és az amerikai társát alakító Luis Guzmán egy nemzetközi humanitárius szervezetnek álcázott drogcsempészbanda után nyomoznak Párizsban, Floridában, végül egy fiktív afrikai köztársaságig követve a szálakat. Míg a párizsi helyszín a multikulti Belleville negyed, ahol arabok, kínaiak, afrikaiak és franciák élnek majdnem békés szomszédságban, Miami pálmafás, medencés, luxusautós hétköznapjai sokkalta szürreálisabb valóságot teremtenek. Itt is erős a spanyolajkú bevándorló közösségben az összetartás, ami rögtön közelebb hozza őket a francia vendégekhez.

Kissé naivnak is tűnik ez a nagy összeborulás, de az algír-francia rendező Rachid Bouchareb fontosnak tartotta a különböző kisebbségek közös nevezőit hangsúlyozni.

Legalább nem a furcsa páros kliséket ismétlik újra a tagbaszakadt fekete és a kis köpcös latin nyomozó határokat és hatásköröket is átlépő nagy kalandja közben. Azért Sy viszi el a show-t: épp olyan pompásan táncol, ahogy víz alatt is osztja a pofonokat, és bárhová mennek, érti az utca nyelvét, vagyis vágja, mi a stájsz, noha Ferrari Daytona helyett Twingóval csapatja a Miami Vice-t.

 

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!