Lucas Hnath: Nóra II. rész, Szentendrei Teátrum–Orlai Produkciós Iroda, Szentendrei Városháza udvara

 

Második részek elé valahogy mindig kicsit szkeptikusan ül le az ember. No, nem mintha nem sikerült volna még a film- vagy színháztörténelemben jól sikerült folytatást írni nagy, klasszikus első részekhez, csak hát viszonylag ritkán. Ibsen Nórája, bár rendkívül hálás alapanyag, amúgy is szét lett játszva az elmúlt közel 140 évben – első blikkre több mint merész, ám annál izgalmasabb vállalkozás az eredeti történet vége után 15 évvel nagyjából ott folytatni, ahol annak idején Ibsen abbahagyta. Vagyis, hogy csukódik, majd tizenöt év fáziskéséssel nyílik az ajtó. Nóra áll mögötte.

Lucas Hnath szövege, no és persze Galgóczy Judit rendezése nem várt módon szippant be a pompáját vesztett babaszobába – pillanatok alatt úgy merülünk el a vágyak és félelmek, vádak és elfojtások érzelmekkel hasogató bugyraiban, mintha egy folytatásos teleregény várva várt következő epizódja kezdődött volna. A Helmer család otthona az elszámoltatás színterévé alakul, és függetlenül a konkrét témától, a női egyenjogúság, a nyitott házasság, a szabadelvűség és a félelemalapú szabadság élesen örök érvényű vívódásaitól, a¬éle következménydrámaként mutatja meg, milyen hullámokat vetnek 15 év távlatából a magunk körül szétdobált kövek, felrobbantott dinamitok. „Sokat hazudunk, különösen, ha azt akarjuk, hogy a másik szeressen” – hangzik el a darab záró jelenetében az előadás kulcsmondata, melytől valahogy kiegyensúlyozódik a végig billegő szimpátiamérleg Nóra és Torvald között.

Lucas Hnath közel másfél órás darabjának legnagyobb erénye, hogy azzal együtt, hogy mindvégig tiszteletben tartja az ibseni Nórát, mer új szálakat is behozni a történetbe; a rendezésé pedig a szereplőválogatás. Kováts Adél ízig-vérig Nóra (képünkön), a klasszikus családmodellt összeszorított foggal védelmező dajkánál, Bodnár Erikánál elképzelni sem lehetne hitelesebbet, Csankó Zoltán pedig akár csukott szemmel is Torvald. Szinte tökéletes. Egyedül Nóra lányának karaktere elnagyolt, nála valahogy kilóg a lóláb, pontosabban ő lóg ki a finom viszonyrendszerből. Talán majd a következő részre őt is kidolgozzák.

A darab augusztus 31-től a Belvárosi Színházban látható.

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!